„Napsugártól fényes lesz a házatája, / Mézes a kenyere, boldogság tanyája, / Minden nemzetségén az Isten áldása.”
Augusztus 20-a Magyarország egyik legfontosabb jelentéstartalommal bíró állami ünnepe. Az államalapítás és Szent István örökségének napja, és mára már az új kenyér ünnepe is. Örömmel csatlakoztunk a Patrioták Magyarszágért Egyesülettel Csepelen, a Daru-dombon megrendezett „Ünnepeljünk együtt!” augusztus 20-i rendezvényhez. A nap ünnepi fénypontja a kenyérszentelés, az új termés iránti hála mellett a magyar államiság, az összetartozás és a hazaszeretet időtálló jelképe is.
A kenyér mindennapi táplálékunkként őrzi magában a keresztény hit és a hazaszeretet rétegeit. Az új kenyér szimbolikája messze túlmutat az augusztus 20-i ünnepen. Átadásának, megszegésének rituáléja összekapcsolja a testet a lélekkel, a múltat a jelennel, közösség és nemzetépítő is egyben. A magyar néphagyományban a kenyér ősidők óta a gondviselés és a kitartó munka gyümölcse, melynek minden morzsája a föld iránti tiszteletből és az emberi szorgalomból született. Olyan különleges ősi erővel bír, amely túlmutat az anyagi világon.
A kereszténységben a kenyér mélyebb jelentéssel bír, Krisztus teste, az isteni szeretet és az önfeláldozás örök jelképe. Ez a szakrális dimenzió nemcsak vallási szimbólum, hanem belső bizonyosság arról, hogy az emberi közösség akkor tud fennmaradni, ha tagjai osztoznak a javakon egymással. A kenyérosztás ezért vált minden korban a közösséghez tartozás egyik legszebb rítusává. A kenyér megtörése pedig testvéries cselekedetté, amely azt fejezi ki, hogy a másik ember élete számunkra is fontos.
Az augusztus 20-ához kapcsolódó mai ünnepi szertartások – a búza megszentelése, a búzakoszorú megáldása, a frissen sütött új kenyér megtörése – mind ebből a több rétegű hagyományból született. Ezek a régről megmaradt ma is élő rítusok azt is jelzik, hogy a magyar nemzetként képes megőrizni önmagát a saját, ősi hagyományain keresztül. Erre a mélyen vallási és kulturális alapra épül rá az ünnep általi hazafias érzés. Az utóbbi évtizedekben az új kenyér ünnepe egyre több magyar településen vált át „a magyar kenyér” ünnepévé. Ez az elnevezés az összetartozás gondolatiságát, érzését erősíti. A magyar föld búzája, a magyar gazdák munkája, a közösség által megszentelt kenyér mind azt üzeni, van valamink, ami közös, ami összeköt bennünket.
A kenyér az ország testének szimbóluma. Ahogyan a kenyér a földből, a vízből, a levegőből, a tűzből és az emberi munkából születik, úgy Magyarország is a közös múltból, a közös hitből, a közös küzdelmekből formálódik tovább. A kenyérben mi magunk mindannyian jelen vagyunk, és szokásaink, hagyományaink, a magyar családok története generációkra visszamenőleg, valamint a földhöz való ezeréves kötődésünk. Amikor augusztus 20-án felszeleteljük az új kenyeret, megéljük azt a közös történetet, amelynek valamennyien szereplői vagyunk. Hálát adunk a gondviselésért, a földért, a munka gyümölcséért. Megerősítjük magunkban azt a csendes, sokszor kimondatlan hazaszeretetet, amely nem harsány jelszavakban, hanem hétköznapi tettekben él, ahogy dolgozunk, ahogy vigyázunk egymásra, ahogy a múltat továbbadjuk a következő nemzedéknek.
A kenyér ünnepe így válik egyszerre vallási, kulturális és patrióta eseménnyé. Arra tanít minden magyar embert, hogy a nemzet egysége ugyanúgy törékeny, mint a frissen sült cipó héja, ugyanakkor erős, ha közösen őrizzük.